a világ

a minap pesten jártam a Westendben, nem először. hozzátenném azt is. figyelve az embereket rádöbbentem egy két dologra. járnak, kelnek, nézelődnek és pénzt költenek. van aki a kávézóban ül, van aki csak átfut a plázán, de vannak olyan emberek is, akik bár egyedül, de emelt fővel sétálnak végig az üzletsorok előtt. mit gondoltok, kik azok az emberek, milyenek lehetnek? ami biztos az az, hogy egyedül voltak. a kérdés hogy miért? lehet hogy pont nem ért rá a kedves mama, vagy a legjobb barátnő most a párját választotta vagy csak nincs senki aki elment volna velük? könnyű kérdésre nehéz a válasz! az emberek többsége lehet hogy valakivel van. egy baráttal, bajtárssal, barátnővel vagy a szülőkkel. ami aggaszt, azok a nagy "barátok", akik állitólag ott vannak melletted nap mint nap, esetleg a munkahelyeden is kollégádnak vallják magukat. és ha elfordulsz tudod mi történik? nem. csak figyelni kell. a pénz körül forog minden. még a barátság is. sajnos ezt kell hogy mondjam, ezt látom. költekezünk, de miért? kell az nekünk? nem. vigyorogva megyünk másnap reggel a munkába, hogy lássák milyen elégedettek vagyunk, pedig csak meg akarjuk mutatni hogy nekünk is lehet olyanunk, mint a másiknak. és ez már nem a kapcsolatokról szól, hanem a pénzről.
hogy a világ miért is ilyen amilyen? nem tudom. bár ha egy kicsit elgondolkodunk a világ dolgai felett, akkor előbb vagy utóbb rájöhetünk. anyagias világban élünk, amely nemcsak a megélhetést befolyásolja, de az életünket is, sajnos. ez az anyagias világ az ami tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, elfelejteti az emberekkel azt hogy kik is a barátai és azt hogy kik azok akik számítanak neki. annyira elfajult világban élünk, hogy nem jut idő semmire sem csak a pénz hajszolására és emellett elfelejtsük az élet adta legszebb dolgokat, ami fáj, mert az ember feledésbe merül, és csak akkor ugrik be hogy ki is volt, amikor már nincs. ez a világ, a mi világunk! nincsenek kapcsolatok, nincsenek őszinte emberek és nincsenek emberi értékek. szomorú.
azt mondják mindenki magának kovácsolja a jövőjét. miiért akarnak ilyen jövőt, ahol nincs ember csak anyagiak? az emberek miért ilyenek? miért nem akarnak kapcsolatokat? miért felejtik el a múltjukat és nem törődnek a bajtársaikkal? pedig megtehetnék, megtehetnek mindent, csak akarni kell, és időt szánni az emberekre! hogy élhetünk igy, kérdem én, miért? eltudja képzelni bárki is hogy milyen jövő vár így ránk? egy unalmas, munkával teli, reggeltől estig való körforgás ami hetekbe, hónapokba, és évekbe torkollik... mígnem arra döbbenünk rá, hogy nincs semmi emlékezetes az elmúlt életünkben.
igen, jól tudom jönnek a számlák rendszeresen, fizetni kell azokat, ahhoz pedig dolgozni kell. de annak ellenére szebbé lehetne tenni a mindennapokat, hogy necsak az anyagiakról szóljon az élet. és ez már jobb nem lesz, még ha mi magunknak is választjuk meg az utunkat...hogy merre és hogyan tovább