tapasztalatok útján

Hogy mi is indokolta azt, hogy papírra vessem és összefoglaljam gondolataimat és tapasztalataimat a fogyókúrákkal és egészséges életmóddal kapcsolatban? Egyszerű a válasz: segíteni azoknak, akik küszködnek a „pár kiló felesleggel”, mint én, és valamilyen módon, mértékben belássák, hogy igenis fontos az egészséges életmód. Merthogy, több szem többet lát, ha megosztom véleményemet és eredményeimet e téren, talán másoknak is segíthetek, akik elolvassák soraimat, és talán megoldásra lelnek e sorok közt. Minden nő életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy nem tudja már olyan egyszerűen leadni azt a pár kiló felesleget, amit felszedett, akkorra, amikorra szüksége lenne. Velem is megtörtént, sajnos nem vettem észre, vagy csak nem akartam tudomásul venni, hogy mégis el tudok hízni, annak ellenére, hogy magasságomhoz viszonyítva vékony testalkatú voltam. Igen, a legtöbben azt mondják, a szüleim is túlsúlyosak, én is az maradok. Szerintem ez nem így van. Most, amikor már elfogadtam azt a tényt, hogy egy kor után, nehezebben fogyunk le, és sokkal egészségesebb, ha nem vagyunk túlsúlyosak, így jobban odafigyelek az ételekre és italokra, amelyeket elfogyasztok nap mint nap. Sokan most azt gondolhatják, hogy megint egy újabb könyv a sok közül a fogyásról és nem éri meg, hogy elolvassam. Nem hiszem, hogy így lenne, nem a fogyókúrákkal foglalkozom, mert nincs értelmük a szervezet leterhelése miatt. Az egészséges életmódon van a hangsúly. Merthogy ha nem egészséges a szervezet, nincs is eredmény. Sajnos, akkor vettem ezt észre, amikor az orvosom azt mondta gyomorfekélyem is lehetne. Le kellett mondanom a legjobb falatokról, a kedvenc chips-emről, a csípős-paprikás szalámiról. De azt mondom megérte, merthogy javult az állapotom, a gyomrom működése helyreállt, ráadásul fogytam is és tudatosult bennem, hogy csakis így érdemes élni, egészségesen. Viszont ez nem elég ahhoz, hogy, úgymond vékonyak maradjunk.

a világ

a minap pesten jártam a Westendben, nem először. hozzátenném azt is. figyelve az embereket rádöbbentem egy két dologra. járnak, kelnek, nézelődnek és pénzt költenek. van aki a kávézóban ül, van aki csak átfut a plázán, de vannak olyan emberek is, akik bár egyedül, de emelt fővel sétálnak végig az üzletsorok előtt. mit gondoltok, kik azok az emberek, milyenek lehetnek? ami biztos az az, hogy egyedül voltak. a kérdés hogy miért? lehet hogy pont nem ért rá a kedves mama, vagy a legjobb barátnő most a párját választotta vagy csak nincs senki aki elment volna velük? könnyű kérdésre nehéz a válasz! az emberek többsége lehet hogy valakivel van. egy baráttal, bajtárssal, barátnővel vagy a szülőkkel. ami aggaszt, azok a nagy "barátok", akik állitólag ott vannak melletted nap mint nap, esetleg a munkahelyeden is kollégádnak vallják magukat. és ha elfordulsz tudod mi történik? nem. csak figyelni kell. a pénz körül forog minden. még a barátság is. sajnos ezt kell hogy mondjam, ezt látom. költekezünk, de miért? kell az nekünk? nem. vigyorogva megyünk másnap reggel a munkába, hogy lássák milyen elégedettek vagyunk, pedig csak meg akarjuk mutatni hogy nekünk is lehet olyanunk, mint a másiknak. és ez már nem a kapcsolatokról szól, hanem a pénzről.
hogy a világ miért is ilyen amilyen? nem tudom. bár ha egy kicsit elgondolkodunk a világ dolgai felett, akkor előbb vagy utóbb rájöhetünk. anyagias világban élünk, amely nemcsak a megélhetést befolyásolja, de az életünket is, sajnos. ez az anyagias világ az ami tönkreteszi az emberi kapcsolatokat, elfelejteti az emberekkel azt hogy kik is a barátai és azt hogy kik azok akik számítanak neki. annyira elfajult világban élünk, hogy nem jut idő semmire sem csak a pénz hajszolására és emellett elfelejtsük az élet adta legszebb dolgokat, ami fáj, mert az ember feledésbe merül, és csak akkor ugrik be hogy ki is volt, amikor már nincs. ez a világ, a mi világunk! nincsenek kapcsolatok, nincsenek őszinte emberek és nincsenek emberi értékek. szomorú.
azt mondják mindenki magának kovácsolja a jövőjét. miiért akarnak ilyen jövőt, ahol nincs ember csak anyagiak? az emberek miért ilyenek? miért nem akarnak kapcsolatokat? miért felejtik el a múltjukat és nem törődnek a bajtársaikkal? pedig megtehetnék, megtehetnek mindent, csak akarni kell, és időt szánni az emberekre! hogy élhetünk igy, kérdem én, miért? eltudja képzelni bárki is hogy milyen jövő vár így ránk? egy unalmas, munkával teli, reggeltől estig való körforgás ami hetekbe, hónapokba, és évekbe torkollik... mígnem arra döbbenünk rá, hogy nincs semmi emlékezetes az elmúlt életünkben.
igen, jól tudom jönnek a számlák rendszeresen, fizetni kell azokat, ahhoz pedig dolgozni kell. de annak ellenére szebbé lehetne tenni a mindennapokat, hogy necsak az anyagiakról szóljon az élet. és ez már jobb nem lesz, még ha mi magunknak is választjuk meg az utunkat...hogy merre és hogyan tovább